BÍBOR KÖR ANYAGOK
“Sétálj tovább - A Hatalommentes Élet”
Sorozat
2. SHOUD: “Sétálj tovább - A Hatalommentes Élet” – Főszerepben:
ADAMUS, Geoffrey Hoppe csatornázásában
Vagyok, Aki Vagyok, a fenséges Adamus Szuverenitás tengerjáró hajó kapitánya!
Á! Drága Shaumbra, drága Shaumbra,
üdvözöllek benneteket, üdvözöllek benneteket, üdvözöllek benneteket!
Milyen jól öltözött legénység van ma itt! (A közönség többsége kalóz
jelmezbe öltözött.) Nincs valami jó illatotok (Adamus úgy beszél, mint
egy kalóz), de jól néztek ki, a mai új földekre, új területekre történő
utazásunkhoz öltöztetek fel. Hm.
Vegyünk egy jó mély lélegzetet és igen szolgálólány, most készen állok a kávémra. (nevetés)
SANDRA: Hol?!
ADAMUS: Nos, add a kezembe, szolgálólány!
EDITH: Ó, te jó ég!
ADAMUS: Igen. Ha megtennéd …
SANDRA: Szolgálólány vagyok?
ADAMUS: Muszáj, egy kicsit teátrálisnak lennetek. – Igen, szolgálólány vagy. Hol a kávém? Ááhrr!”
SANDRA: Szolgálólány leszek.
ADAMUS: Igen! Áhh! (kortyol egyet) Árrhhh!! (még több kuncogás) Pont olyan jó, mint a múltkor!
Szóval, megtennétek egy a füleimnek tetsző szivességet egy jó kis kalóz "Ááárh" kiáltással, megtennétek?
ADAMUS ÉS A KÖZÖNSÉG: Áárrrh!!
ADAMUS: Ez nem éppen úgy hangzik, mintha
készen állnátok elvitorlázni az új, feltérképezetlen területekre.
Megtennétek egy, a másik fülemnek tetsző szívességet is egy jó "Ááárh"
kalóz kiáltással?!
ADAMUS ÉS A KÖZÖNSÉG: (hangosabban) Áárrrh!!!
ADAMUS: Á! Ezt akartam hallani. Tudni
akartam, hogy tényleg a felbőszült hajósokkal bontok-e vitorlát!
(nevetés) Igen, az ingerült, felbőszült hajósokkal. Hallottatok már az
űrhajósokról, akik a holdra járnak. A felbőszült hajósok pedig oda
mennek, ahova csak akarnak! Áárrh! Áárrh!
(némi kuncogás)
Akkor Shaumbra, vegyünk egy jó mély
lélegzetet ezen a napon, mert ma el fogunk utazni. A Sétálj tovább
sorozatban vagyunk. Valószínűleg nem a megfelelő nevet kapta; a Repülj
tovább vagy a Szárnyalj tovább sokkal jobb lenne – igen, egy csapat
felbőszült hajóssal!
Tehát mit tartogatok a mai napra? Mi vár
ránk? Egy utazás. Egy változás. Egy olyan minőségi váltás, melyet
valószínűleg már egy pár napja éreztek, különösen ma. – Valami más,
valami változóban van – és ebben teljesen igazatok van. Hallgassatok az
intuíciótokra! Kövessétek a tudásotokat. Ne próbáljátok meg a blokkolást
az elmétekkel feloldani, amikor a test vagy az elme kissé kínosan,
kellemetlenül érzi magát. Ne oldjátok fel a blokkolást, hanem hívjátok
be, testesítsétek meg, mert változások közelednek. Hatalmas változások.
És ezért is vagytok itt. Pontosan ezért
vagytok itt. Ti vagytok a tudatosság úttörői, kalózai, spirituális
kalózai, akik új területekre hajóztok, ahol csak nagyon kevesen jártak,
ha egyáltalán bárki is járt már arrafelé.
Szükségem lesz a táblára. Ne ugorjon
mindenki egyszerre! (Adamus nevet, mert senki sem mozdul.) Hadd
próbáljam meg újra! Szükségem lesz a táblára! Igen. Nézzétek csak, hogy
szaladnak!
Mielőtt a mai utazásunkhoz felhúznánk a
vitorlát, szeretnék előtte egy gyors áttekintést végezni, egy nagyon
gyorsat. Hallottátok ezt már sokszor, de mégis fontos ezt ismét a
tudatunkba, a tudatosságba visszahozni.
Hogy érzed magad kedvesem?
LINDA: Fel vagyok dobva.
ADAMUS: Fel, fel vagy dobva. De hogy érzed magad?
LINDA: Hát, jól.
ADAMUS: Jól.
LINDA: A kalózok versenye teljesen feldobott.
ADAMUS: Á, igen. Igen.
LINDA: Igen, igen, teljesen
elterelte a figyelmem és csodás volt.
ADAMUS: Nagyszerű.
Rövid áttekintés
A tudatosság jelent mindent.
Mindent. Pont. Minden „és” „ha” „de” nélkül. A tudatosság a kezdet és a
vég. Minden a tudattal veszi kezdetét. Filctoll? Nagyszerű. És ahogy
látjátok, ezt már sokszor lerajzoltam, ezt a kört, aminek a
középpontjában egy pont található, a tudatot szimbolizálja. Tudom, hogy
ezt már ismeritek, de hajlamosak vagytok megfeledkezni róla.
Ez a „Létezem”. És ez nem azt jelenti, hogy "A körülöttem lévő összes dologgal együtt Létezem". A valódi
„Létezemben” nincs semmi. Még csak feketeség sincs. Sötétség sincs. És még csend sincs. Ez maga a semmi.
Nincsenek ott angyalok. Én sem vagyok
ott. Nincs ott a múlt és nincs ott a jövő. Csak te vagy ott – „Létezem”.
Amikor ennek megérzed az ízét, amikor azt tényleg, igazán átéled, akkor minden, ami annyira emberi, ami annyira hétköznapi, eltávozik, mert akkor felismered, hogy mindig is léteztél – mindig – és mindig is létezni fogsz.
Ezáltal meg fog változni, ahogy
kifejezeed magad és ahogy érzékeled a dolgokat. Meg fognak változni a
tapasztalásaid. Meg fog változni az Én Vagyok-ról alkotott tudásod, mert
a „Létezem” örökkkön örökké létezik. Ez a mag, az alap. És barátaim, ez
az egyszerű kis kör a ponttal a közepén, meg fogja változtatni az
emberiség történelmének menetét a nem túl távoli jövőben. Ez az egyszerű
kis szimbólum ott, meg fogja változtatni a dolgok menetét még ebben az
életetekben.
A közeledő változások
Az emberek jelenleg nagyon keveset – ha
egyáltalán bármit is – tudnak a tudatosságról és annak az élethez való
kapcsolatáról. A tudósok nem veszik figyelembe a tudatot, miközben a
kísérleteiket végzik, amikor előállnak az elméleteikkel. Nagyon kevesen
vannak azok, akik szóba hozzák a tudat témáját.
Azok, akiket New Age-eseknek, vagy
spirituálisoknak hívtok, csupán felületesen érintik ezt a témát, de
túlnyomórészt ugyanazon a makyo szinten kezelik ezt is, mint minden mást
az életükben – a szellemi vezetőiket, a rituáléikat és minden mást is.
Pedig ez az apró kis szimbólum, úton van a felé, hogy megváltoztassa az
emberiség tapasztalásainak módját és mindez még a ti életetekben fog
bekövetkezni.
Egy elismert fizikus, nem is olyan régen
mondta a következőt: A tudatnak nincs helye a tudományban és ugyanarra a
helyre kellene helyezni, mint ahová a sárkányokat, a tündéreket és az
unikornisokat. – És igaza van. Teljesen igaza van, mert a tudomány csak a
lineáris dolgokat érti meg, olyanokat, amelyek megismételhetők. A
tudomány csak a saját formuláit érti. A tudomány a saját korlátozott
tudatosságában van benne.
Én nem vagyok a tudomány ellen. Rengeteg
évet töltöttem a tudomány támogatásával elmúlt életek során át, azokban
az időkben, amikor elképesztő mértékű volt a babona, továbbá a vallásos
szervezetektől jövő temérdek kontroll uralta az emberiséget, melyek
dacoltak az alapvető tudománnyal. Ezért, az Illuminátusoknak hívott
szervezet égisze alatt, amit tudósok, filozófusok és matematikusok
alkottak, elhoztuk, elhozták erre a bolygóra annak megértését, ami végül
egy tudományos módszerré vált, ahol is a tényeket használták fel
alapként, a valóság jelenlegi természetének meghatározásához. De a
tudomány is – sok más emberi törekvéssel egyetemben – beleragadt a saját
hatalmi játszmáiba, a saját korlátaiba, ezért rendkívüli módon
bezárult, leszűkült, behatárolódott, így manapság a valóság természetére
csakis a saját tudománya szemével vagy perspektívájából hajlandó ránézni. Miközben sokkal, de sokkal több minden más is létezik.
Igen is léteznek unikornisok,
drága barátaim. Talán nem a lakhelyed vagy a falvaitok utcáin
szaladgálnak. Léteznek sárkányok és a sárkányok kivétel nélkül ott
vannak mindegyikőtökben és rajtatok kívül is. Tényleg vannak tündérek és
léteznek a természet dévái és az elementálok, akik hatalmas szerepet
játszanak a természetben, ennek a bolygónak az életerejében. Nagyon is
valóságosak és az lehet, hogy a tudomány nem képes bizonyítani a
létezésüket, mivel a tudomány egy igen rövidlátó módon tekint a
dolgokra. Csak a lineáris nézőpontjukkal képesek a dolgokra tekinteni.
Tehát ennek a fizikusnak nagyon is igaza
volt abban a megfigyelésében, amikor azt mondta, hogy a tudat nem
tartozik a tudományhoz. De attól az még nagyon is valóságos és
elképesztően fontos, amit hamarosan a tudomány is elkezd majd figyelembe venni a saját területén, és tényezőként elkezd majd megfontolni, tekintetbe venni.
És ettől majd jól zavarba jönnek, mert a
tudatot egyáltalán nem lehet megmérni. A tudatban nincs energia, ahogy
ezt már ti is tudjátok a megbeszéléseinkből. Ez zavarba fogja majd őket
ejteni, mert a tudatot nem lehet látni. Nem lehet uralni, irányítani és
ennek az új tudatosságnak az eredményei megjósolhatatlanok. Nem
ugyanazokat a sémákat, mintákat követi, mint a lineáris, azaz a
jelenlegi tudomány.
Vagyis, ahogy ezt ti is tudjátok az Új
Energiáról szóló megbeszéléseinkből, az Új Energia egyáltalán nem olyan,
mint a Régi Energia. Egy bizonyos helyzetre alkalmazva nem ugyanúgy
viselkedik minden egyes alkalommal. Sőt, minden egyes alkalommal
másképpen viselkedik. A jelenlegi tudatosság és tudomány felfogása
szerint, ha valamire alkalmazol egy formulát, akkor az eredmény kivétel
nélkül mindig ugyanaz lesz egészen addig, amíg hozzá nem adsz más
tényezőket is. De az Új Energia nem így működik. Minden egyes használat
során másképpen fog viselkedni.
Mivel a tudomány nem így tekint rá, ez
össze fogja zavarni őket. De barátaim, már kivétel nélkül mindannyian
rendelkeztek a tudatosságra vonatkozó (háttér)tudásal. Főleg az előttünk
álló pár évben lesznek egyre nagyobb, és nagyobb áttörések a
tudományban, a technológiában és a fizikában. Jelentős horderejű
áttörések, amiket ez a bolygó bizony nem látott már több ezer éve,
akkora jelentőségűek lesznek ezek az áttörések, mint amikor felfedezték,
hogy a Föld nem lapos. Fel tudjátok fogni, hogy vannak olyan emberek,
akik még mindig abban hisznek, hogy a Föld lapos? Ó, hát behozzák a
múltjukat a Most-ba. Továbbra is ebben akarnak hinni. És amennyiben
értitek a tudatosság dinamikáit, akkor rá fogtok jönni, hogy számukra ez
az igazság.
A világ lapos és ezért számukra minden,
amit csak látnak azt fogja igazolni, hogy a Föld lapos. Mutogathatsz
nekik a világűrből készített képeket, amit az űrhajósok – és nem a
felbőszült hajósok – készítettek, amiken lehet látni a Föld gömbszerű
alakját, de ők továbbra is ahhoz fognak ragaszkodni, hogy az akkor is
lapos. Ahhoz fognak ragaszkodni, hogy a kerek lemezszerű Föld így áll
velük szemben (mintha a tenyerünket szemből látnánk) és nem pedig úgy
(felülről nézve a tenyerünket).
De látni fogjátok a változásokat, az évek
során, ebben az elkövetkezendő pár évben – először is azt, hogy amit
eleinte bizarr elképzelésnek tartottak egyre inkább elfogadottá válik a
vezető fizikában és tudományban. És ez meg fogja változtatni ennek a
bolygónak az észlelését és végül meg fogja változtatni ennek a bolygónak
a működését, a hitrendszereit és azt, ahogy ez az egész bolygó energiát
kap.
És ez, egy lényeges dolgot vet fel, amit
meg fogunk beszélni még mielőtt elutaznánk. A változásokat, melyek
közelednek ti kvantum jellegűeknek vagy varázslatosaknak hívnátok, de
valójában nem azok. Csak az elme az ... (egy óriási műpók dekoráció
elkezd leereszkedni a plafonról – Adamus és a közönség kuncog). Milyen
csodálatos elterelés! Kérsz egy korty kávét? (Odatartja a kávéját a
műpóknak.) Vidd a pracliaidat innen! Igen. Igen. Minden birodalomban
vannak barátaim. Köszönöm (mondja a póknak), nagyon jó volt újra látni
téged. Igen. Igen. Menj és valahol máshol szőj hálót! Köszönöm.
Hol is tartottam az erre a bolygóra
érkező változásokról szóló a hosszú értekezésemben? A kérdésem pedig az –
és ez nagyon szorosan kapcsolódik a Shoud előtt látott zenei videóhoz
(Pharrell Williams –
Freedom)
– hogy ez a bolygó készen áll a szabadságra? Készen áll egy
kvantumváltásra a fizikában? Készen áll egy akkora minőségi váltásra,
ami fel fog robbantani temérdek sok jelenleg érvényben lévő elméletet?
A tudomány jelenlegi elméletei és a
tudományos gyakorlat a valóság csupán egyetlen nézőpontját kínálja –
vagy kínálta fel. Bár azok, akik segédkeztek ezek megteremtésében és
azok, akik továbbra is ezeken dolgoztak, kutatták őket, rengeteget
invesztáltak bele ebbe az egészbe. Ebbe nem csak az intézmények, a
fizikusok, a tudósok, a laboratóriumok és az egyetemek tartoznak bele,
hanem aztán ez az egész beszivárgott az előállított termékekbe és az
árucikkekkbe, továbbá a hitrendszerekbe, melyek mindenféle típusú
vallásos vagy spirituális csoportból érkeztek. Ez egy hatalmas
befektetés abba, ahogy a dolgok jelenleg vannak és egy óriási ellenállás
van bármilyen valódi változással szemben.
A változás az egyik olyan mókás dolog,
amit az emberek egyfolytában akarnak, de igazából mégsem akarják. Csak
aprócska kis javulásokat akarnak az életükben, de amikor megadatik
számukra a lehetőség a nagy változásra, akkor nem vagyok biztos benne,
hogy igazán készen állnak rá. Nem tudom, hogy ez a bolygó képes lesz-e
magába fogadni vagy pedig visszahúzódik majd a jelenlegitől eltérő új
fizika sokkoló hatásától. Nem tudom, hogy ez egy óriási tudattosság
emelkedést és fejlődést fog-e okozni, vagy pedig háborúkat, csatákat,
nagy ellenkezést és nézeteltérést fog-e kiváltani. Nézeteltérést és
ellenkezést minden szinten – tudományos körökben, intézményi szinteken,
kultúrális és országok közötti szinten, mindenütt. Nem tudom, hogy ez a
bolygó valóban készen áll-e erre. Habár, ez akkor is megtörténik és
mindenképpen be fog következni.
Nagyon érdekes lesz látni, hogyan
reagálnak majd az emberek erre. Érdekes lesz látni, hogy azok, akik a
jelenlegi korlátozott tudományba invesztáltak bele és sok minden másba
is – vajon képesek lesznek-e megengedi ezt az új létezési módot?
Már most elárulhatom nektek azt, hogy
amint a fizika elkezd majd előrukkolni eleinte elméleti szinten, majd
ezt követően már egyre inkább elfogadott gondolatként – az sokkolni
fogja ennek a bolygónak a vallásait. A vallások már több ezer éve semmit
sem változtak és elképesztő uralom alatt tartják az embereket. A
vallások tényleg nem – sajnálom – de tényleg semmit nem tanítanak a
valódi Szellemről és az Énről, a Lélekről. És ez rengeteg sok változást
fog okozni ezen a téren is és minden más dologgal kapcsolatosan is.
Ezek a változások azért következnek be,
mert vannak olyan emberek – nem sokan, de vannak olyan emberek, mint
amilyenek ti is – akik már egy jó ideje rendelkeztek ezzel a tudással
és meg volt a belső felébredésük. Tudjátok, hogy létezik valami más is.
Persze ezzel mások vitába szállhatnának és azt mondhatnák, hogy
mindössze csak hinni akartok abban, hogy létezik valami más is. Nos ezek
a tényezők is belejátszanak ebbe az egészbe. De ti tényleg tudjátok,
hogy létezik valami más is és ez volt az, ami végigvitt benneteket
mindenen összes nehézség ellenére, a sok nehéz utazás ellenére, amit
megjártatok és az életetekben lévő problémák ellenére. Tudjátok ezt és
ebben a pillanatban tudjátok, hogy ez nagyon közel van. Ilyen
nagyon-nagyon közel. Érzhetitek. Ez egy kicsit rémisztő lehet, amikor
felfogjátok, hogy a dolgok drasztikusan meg fognak változni.
Ti vagytok azok, akik már sok-sok élet
óta, több ezer év óta mindig is a tudatosság felfedezői voltatok, akár
tisztában vagytok ezzel, akár nem, akár így hívtátok ezt, akár nem.
Néhányan „túllépésnek” hívtátok, ami másképpen, de ugyanezt jelenti.
Néhányatok pedig csupán fantáziának hívtáta, pedig ez nem is az. Nem
létezik olyasmi, hogy fantázia, vagyis más szavakkal, kitaláció.
Mindennek meg van a maga eredete valahonnan. A gondolataid, az álmaid
nem puszta kitalációk, hiedelmek vagy a fantáziád szüleményei. Az mind
valahonnan belőled ered, abból tudásából származik, hogy létezik ennél
több is.
És ami meg fogja változtatni ezt a
bolygót, az a tudattosság tudatossága, amikor tudatában vagy a
tudatosságnak. Lesznek, akik ezt eleinte nem tudatosságnak fogják hívni,
talán más neveket, elnevezéseket adnak neki, de ez az egyszerű dolog
ennek az egésznek a lényege – a tudatosság.
Képzeljétek csak el egy pillanatra, hogy
hirtelen lesz néhány tudós és fizikus akik egyszeriben csak elkezdik
belevenni a tudomány és a matematika egyenletébe a tudatot. Képzeljétek
csak el, hogy lesznek néhányan, akik azt mondják majd, hogy a tipikusan
történő lineáris kutatási és fejlesztési metódusokon túl étezik valami
más is. És hogy ez a valami áll ennek az egésznek a hátterében és ez
pedig nem más, mint a tudatosság eleme. És amikor ezt elkezdik komolyan
figyelembe venni, annyira komolyan, mint ahogy Einstein tette, amikor
komolyan fontolóra vette a relativitás elméletét – az időt, a teret, a
gravitációt – akkor komolyan fontolóra vette, hogy a látszat ellenére és
mindannak ellenére, amit mások mondanának – tudta, hogy létezik valami
más is. Hosszú éveken át küzdött ezzel és megpróbálta ezt egy egyszerű
formulába tömöríteni és megpróbálta valami módon bebizonyítani. És
kezdetben bizony nem lelt elfogadásra és örömteli fogadtatásra az
elméletével. Nem, sőt el lett utasítva, mint a legtöbb forradalmi vagy
fejlődést hozó elmélet.
De ebben az előttünk álló pár évben ez a
tudatossági változó elkezd bejtörni és ez egyre csak folytatódni fog.
Meg fogja változtatni a tudomány és a fizikai megértését és végül meg
fogja változtatni az életet itt, ezen a bolygón. Mindent, az olyan
egyszerű dolgoktól kezdve, mint amilyenek az energiaforrások, üzemanyag
források; azon keresztül, ahogy a dolgok elosztásra, terjesztésre
kerülnek ezen a bolygón, megértve azt, hogy honnan származunk, honnan
érkeztetek. Minden készen áll a változásra.
Azt nem tudom, hogy általában véve az
emberek készen állnak-e erre. Ez pont olyan, akár csak az évekkel
ezelőtti kérdésem – az emberiség készen áll a szabadságra? És persze
ilyenkor mindenki bólogat: Igen, a szabadság! A szabadság! – De én még
mindig megkérdőjelezem ezt, mert a szabadsággal együtt jár a felelősség
vállalás is. A saját szabadságod elképesztő felelősséggel jár. Nem
táplálkozhatsz másokból, nem veheted el az energiájukat. Nem vádolhatsz,
nem hibáztathatsz másokat. Ez egy óriási felelősség, amikor azt mondod:
Én Vagyok. Én Vagyok a Teremtő. Semmi sem áll az utamban. Semmi
nem áll a bőségem, az egészségem, vagy bármi más útjába. – Ez a
szabadság. Ez a teremtői mivolt és ez elképesztő felelősséget ruház rád,
amikor is Teremtőként felelősséget vállalsz önmagadért.
Tehát mindezt annak előkészületeként
mondtam el nektek, ahova a mai napon tartunk. Azért mondtam el mindezt,
hogy tényleg segítsen leföldelni annak megértését, hogy a tudatosság
jelent mindent. A tudatosság az, ami teremt. A tudatosság az, ami
magához vonzza az energiát. A tudatosság az, ami létrehozta ezt az egész
univerzumot és az összes többi univerzumot is.
És ez nem spirituális. Ez az egész
megértés nem spirituális és egyértelműen nem New Age-es. Határozottan
nem vallásos és még csak nem is spirituális, mivel abban a pillanatban,
ahogy elkezdjük spirituális minőséggel felruházni, máris belefutunk a
hitrendszerekbe, meg az istenekbe és sok más dologba is, ami lényegében
csak lekorlátozza a tudatosság megértését.
Ez nem is igazán tudomány, de az lesz.
Még nem igazán tekintik fizikának, de majd annak fogják tekinteni. Ez a
tudatnak nevezett dolog az, aki vagy és ez jelent mindent. Mindent.
Furcsa lesz 20-30 év múlva
visszatekinteni erre. A jövő generációi számára furcsának fog tűnni
akkor, és azt mondják majd: Mi volt a baj az emberekkel a 19-ik, 20-ik,
21-ik században? Nem értették a tudatot. Még csak a szótárukban sem
szerepelt. Vagyis maga a szó létezett, de igazából senki nem tudta mit
jelent. – Generációk múlva majd visszatekintetek erre az időszakra és
teljesen el lesznek képedve azon, hogy az akkori emberek még csak nem is
értették a tudatosság alapjait.
És ismételten, ez nem spirituális. Nem
New Age. Nem filozófia. Ez az összes dolog alapja az univerzumban, az
omniverzumban, mindenhol. Ezért is voltam annyira kemény és hajthatatlan
veletek, amikor a „Létezem” megéléséről beszéltem nektek, hogy
megértsétek a tudatot, és hogy megértsétek a tudatosság és az energia
közötti különbséget. Halljátok a szavakat és elkezditek megérteni ezt,
de még mindig hajlamosak vagytok ezt a kettőt egymással párosítani – a
tudatosságot és az energiát ugyanannak tekinteni – pedig ez a két dolog
nem ugyanaz.
A mostanában végzett gyakorlataink során, ahol is belementünk a tudatosságba, például a múlt havi
merabh
során, ahol is keresztülmentetek a házon, majd kimentetek onnan és
végül elengedtetek mindent, benne voltatok a semmiben – és egy páran
tényleg elkezdtétek ezt megérteni. És ez olyasmi, mint valamiféle benned
csilingelő csengőszó, ez a „Létezem” , ez a tudatosság és ez az, ami
lehántja rólatok az összes makyo-t. Leszedi rólatok az összes régi
hitrendszert. És kimos belőletek olyan dolgokat, amikről azt hittétek,
hogy azok a ti problémáitok és a ti dolgaitok voltak és minden mást is.
És egyszeriben csak felismeritek, hogy: „Létezem.” - A halál nem számít.
A rokonaid nem számítanak. A munkád nem számít. Amikor azt mondom: „Nem
számít" – azalatt azt értem, hogy felesleges és túlzott erőfeszítést,
hangsúlyt fektettetek ezekre a dolgokra. Ezek mind nem számítanak.
A valódi tudatossággal mindez az egész
egyszerűen a helyére kerül. Az élet szinkronisztikussá válik. Minden
egyszerűen csak megtörténik és ennek az egésznek az élén a tudatosság
áll. Mit szeretnél, hol legyen a tudatosságod?
Múlt havi összejövetelünk alkalmával
meséltem nektek erről az eszközről, amit iYammer-nek, azaz az „Én
Vágyak”-nak hívok… (felvesz egy kisméretű távirányítót)… jobb híjján ezt
használtam ennek demonstrálására. Szerintem összement. (nevetés) Az
iYammer kisebb lett. Ez történik a technológiával, minden egyre kisebb.
Tehát itt van nektek ez az eszköz. Mihez fogtok kezdeni vele? És tudom,
hogy egy páratoknak megnehezítettem a dolgát azzal, hogy azt mondtam,
lépj túl! Lépj tovább más birodalmak felé. Ezekben a más birodalmakban
egész mások a tapasztalások, mint itt az emberi életedben, de akkor is
lépjetek túl ezen. Nyíljatok meg! Ne féljetek!
De a másik dolog, ami szintén nagyon
fontos és amiről beszéltem is egy hete a Merlin rendezvényünkön
Romániában az az, hogy amikor kiutaztok, amikor túlléptek ezen a síkon,
amikor megengeditek magatoknak, hogy tudatában legyetek a tudatotoknak,
vagyis az Én Vagyok-nak, akkor ne várjátok el, hogy az önző kis emberi
éneteketet is magatokkal cipelitek majd oda.
Létezik az az elvárás – amiről beszéltem a
csoportnak – hogy képes leszel átmenni a falon. Mindenki azt gondolja,
hogy ez mekkora varázslat – keresztül menni a falon – és én azt mondtam,
hogy igen, ezt tényleg nagyon könnyű megcsinálni. Egyszerűen csak
megteszitek, de közben ne várjátok el, hogy a testeteket is magaddal
viszitek. Ez önző dolog. Ilyen a ti önző emberi énetek.
És ez fura, ez egy ellentmondás, mert
egyrészről azt mondjátok: - Ó! Itt van ez a test, ami öregszik, elfárad.
Ez a hús és vér, tudod… másrészről pedig magaddal akarod ezt vinni,
keresztül akarsz menni vele a falon, vagy ki akarod vinni a többi
dimenzióba. De miért? Hiszen az nem is te vagy. Az csak az a kicsi kis
önző, éretlen emberi én, aki egyrészről azt mondja, hogy a varázslatot
akarod, el akarsz utazni a kozmosz más részeibe, másrészről pedig azt
mondod: - De ragaszkodom hozzá, hogy a testem és az agyam is velem
jöjjön. – Nem. Nem fog. Igazából ezt te sem akarnád. Tényleg nem akarod.
Mert az lekorlátoz.
Te az Én Vagyok Vagy. A „Létezem” vagy. És neki nincs agya. Nincs teste. Egyikkel sem rendelkezik.
Mert nincs is rá szükséged. Mindössze tiszta tudat.
És ezzel ellentétben barátaim, vagyis az a
forma, amiben néhányan még benne vagytok egy szinten, az a forma,
amiben a legtöbb ember benne van, az a kicsi én. A kicsi én. Egyrészről
ott van számodra az Én Vagyok, a nagyszerűség, a ragyogás, aki a szabad,
szuverén, kreatív. Az Én Vagyok. Aztán másrészről meg ott van neked a
kicsi kis éretlen, önző emberi én. És ez rendben van. Nem fogjuk azt
megsemmisíteni, hanem arról van szó, hogy megnyílik az Én Vagyok
nézőpontjára, aki igen is képes átmenni a falon. És ehhez nem kell
magaddal vinned a testedet. Ezt megtettük Romániában. Keresztülmentünk a
falon és megfigyeltük magunkat a másik oldalról.
De barátaim, értsétek meg, hogy amikor az
Én Vagyok-ot használjátok, amikor túlléptek a test és az elme
korlátain, akkor az észlelésetek az, ahogy a dolgokat érzékelitek, meg
fog változni. Ne várjátok el, hogy amikor keresztülmentek a falon, vagy
amikor elutaztok egy másik dimenzióba, akkor majd a szemetekkel fogtok
látni, vagy a fületekkel fogtok hallani. 1.) Nincs rá szükségetek. 2.)
Ez korlátozó. 3.) Ez annyira kicsi emberi énes.
Az Én Vagyok-ként rendkívül könnyen és
könnyedén el tudtok utazni ezekbe a más birodalmakba, de ne várjátok el,
hogy ott majd a szemetekkel fogtok látni és a fületekkel fogtok
hallani. A más birodalmakban egy teljesen másfajta érzékszervi észlelés
történik. És időbe telik, mire hozzászoksz. De mégis, amikor egyszeriben
csak megengeded magadnak, hogy használd ezeket az érzékeidet, ezeket a
nem fizikai emberi érzékszerveidet, akkor feltámad az emlékezeted arról,
hogy ezek a te természetes érzékszerveid.
A szemen keresztüli észlelés, a valóság
észlelésének egy természetellenes módja. Ez tényleg így van. Mert
lekorlátoz. Képesnek kellene lenned arra, hogy mindent láss, vagy
mindent észlelj, érzékelj magad körül. Tökéletes látással kellene
rendelkezned bármekkora fizikai távolság esetén, de a szemeid ezt az
egészet lekorlátozzák.
Vagyis azt akarom itt mondani, mielőtt
belekezdenénk az utazásunkba, hogy te az Én Vagyok Vagy és ismerd fel az
ént. Ott van az Én Vagyok és ott van a kicsi, kis önző emberi én is.
Ezt nem lebecsüléssel mondom, nem negatív értelemben mondom, de akkor is
ott van és hajlamos átvenni az irányítást, hajlamos kontrollálni.
Eleget siránkozik, nyafog, eleget lázadozik és eléggé eltorzít téged. Te
pedig bedőlsz neki. És bizonyos értelemben a kicsi éned áldozatává
válsz. De ebből legyen elég! Elég! Elég! Legyünk már érett Én Vagyok
létezők! Elég legyen már abból a kicsi kis önző emberből, aki
ragaszkodik az élet elcsépelt kis dolgaihoz, módjaihoz. Te az Én Vagyok
Vagy és kezdj el úgy is élni! Rendben.
És akkor most foglaljuk össze mit is
tettünk eddig. Nem sok mindent. Beszéltünk a tudatról, ami nagyon
fontos. Beszéltünk az egy-két éven belül bekövetkező változásokról. Nem
magáról a változásról, hanem a változás kezdetéről, annak
felfedezéséről, hogy a tudat áll mindennek a középpontjában, ez
mindennek a magja, és arról, hogy ezt először a fizikai területén
fedezik majd fel és utána a tudományban is.
Ti ezt már tudjátok. Nem kell
megvárnotok, amíg ezeket a felfedezéseket közzéteszik az újságokban. Nem
kell megvárnotok, amíg elkezdenek vitázni ezeken. Már most tisztában
vagytok ezzel. Egyszerűen csak azzal nem vagytok még tisztában, hogy ti
már ezt tudjátok. Nem vagytok biztosak a tudásotokban. Most még nem
tudjátok meghatározni a tudásotokat, de arra kérlek benneteket, hogy
bízzatok meg magatokban, engedjétek ezt meg, mert a dolgok meg fognak
változni.
Egy illusztráció
Most azt kérem, hogy mindenkinek adjatok
egy darab papírt és én is kérek egyet. (A stábtagok kiosztják a
papírlapokat.) Egy papírlap kell csak, sem ceruzára, sem tollra nem lesz
szükség. Ez része a mai tapasztalásunknak. Azok, akik otthonról néztek
minket, ti is vegyetek elő egy papírlapot. Mindegy mekkorát, mindegy
milyen színűt. Olyan sok kérdést tesznek fel. – Mekkora legyen? Milyen
színű legyen? Nem érdekel, csak egy darab papír legyen. Csak egy darab
papír. Nagyszerű. Köszönöm.
Nos, a legtöbben már tudjátok, hogy kell
ilyet készíteni, de lépésről lépésre meg fogom mutatni még egyszer az
egészet. Szeretném, ha hajtogatnátok egy papírrepülőt. Először is
hosszában hajtsátok ketté a papírt. (demonstrálja) Na, látjátok? Az
előbb volt egy papírlapunk, amit most hosszában félbehajtottunk és ezt
kaptuk belőle. Oké, így kezdődik a papírrepülőnk. Egy páran nagy
szakértői vagytok a papírrepülő készítésének! Csináljátok!
Utána pedig fülként behajtjuk középre a
papír két sarkát, ami azt jelenti, hogy lehajtod ezt a sarkát és
ugyanezt megteszed a másik oldalon is.
LINDA: Ó!
ADAMUS: Oké. Na, akkor most már van valamitek, ami így néz ki, mint amit a kezemben tartok.
Nos, igen néhányatoknak igazán csinosra
sikerült, mert sok-sok papírrepülőt hajtogattatok már, miközben
lustálkodtatok. (Adamus nevet) Oké. Nagyszerű. Nagyszerű. Itt kezdtük,
most pedig hosszában mind a két oldalt behajtjátok és lesimítjátok, élet
hajtogattok neki. Látjátok? És akkor ezt az alakzatot kapjátok. És most
jöhetnek a szárnyak! Felhajtjátok az egyik oldalon és már készen is van
az egyik szárny. Aztán pedig felhajtjátok a másik oldalon is és meg is
van a két szárny. Jó. Nos, el is készült ez a kis alap papírrepülő.
Bámulatos, ugye? Elképesztő miket csinálunk itt a Bíbor Körben. (néhány
nevetés)
SART: Elképesztő.
ADAMUS: Elképesztő. És most egy
pillanatra visszatérek ahhoz a mondandómhoz, hogy mi az amit fel fogtok
fedezni, ahová tartotok, mi az amit fel fogtok fedezni: az az Énetek, az
Én Vagyok. És ez nagyon különbözni fog az éntől, úgy értem a benned élő
kicsi éntől. Hatalmas a különbség közöttük. Rá fogtok döbbenni, hogy a
kicsi én mást sem tett, csak kiabált, sikoltozott: - „Én, Én, Én, Én”,
pedig a valóság az Én Vagyok. Én Vagyok. Én Vagyok. Ez maga a
felfedezés.
Ez a kicsi én abba fogja hagyni, hogy azt
kiabálja „Én”, mert végre elkezdi magát biztonságban érezni. Sőt, végre
valójában elkezdi elismerve érezni magát. Az ember, a kicsi ember, az
önző ember hirtelen érezni kezdi, hogy el van ismerve. Elkezdi érezni,
hogy gondját viselik. És akkor végre szabadnak fogja magát érezni, ahol
is szabadon tapasztalhat, a kicsi én az összes nyafogása, siránkozása és
a gyerekes ragaszkodása nélkül. Tehát, az ahová tartotok, az amit fel
fogtok fedezni, az az Én Vagyok.
Mostanra mindenkinek elkészült a
papírrepülője. Akkor most legyetek szívesek felállni és majd arra foglak
kérni benneteket, hogy amikor szólok, akkor dobjátok el őket ebbe az
irányba, és akik közel vannak a kamerákhoz, dobjátok el úgy, hogy
átsuhanjon a kamera felett és ez majd csodás hatást fog létrehozni. És
mielőtt eldobnánk őket, Cauldre és Linda arra kért, hogy legyek
tudatában a személyi biztonságnak, amit meg is teszek. A szemetek
biztonsága érdekében talán használhatnátok a kezeteket, arra az esetre,
ha egy eltévedt, kóbor repülő repülne felétek és nem lennétek elég
figyelmesek, nem számítanátok rá, vagy vegyetek fel védőszemüveget,
amennyiben stréberek vagytok. (nevetés) Vegyetek fel biztonsági
szemüveget, vagy napszemüveget, vagy bánom is én mit. Védjétek a
szemeteket, a testetek többi része az rendben lesz. És három Árrh-ra –
árrh-árrh-árrh– indítsátok el a papírrepülőket. Védjétek a szemeteket! –
Árrh. Árrh. Árrh. Árrh. Igen! (a közönség eldobja a repülőket és azt
kiabálja, hogy "Wuhúúúú!")
Nagyszerű. Kitűnő. Látok egy-két igen jól sikerült papírrepülőt! Ez jó móka volt, ugye? (A közönség egyetért)
Mi volt ennek a lényege? (valaki azt
mondja: - Nem tudom.) Csak annyi, hogy már nagyon-nagyon régóta nem
játszottam papírrepülővel és gondoltam, jó móka lenne. (Adamus nevet és a
közönség kuncog)
Lépjünk tovább! Lépjünk tovább a
következő dologra! Lépjünk tovább a mai nap lényegére, amiért végül is
itt vagyunk. (A közönség még mindig nevet és dobálja a papírrepülőket)
Remélem ezek a papírok csak ki vannak bélelve és nem WC papírból
készültek, amik egészen eddig elrepültek. És arra kérlek benneteket,
hogy legközelebb amikor repülőt hajtogattok, a pénzetekkel béleljétek ki
és azt dobáljátok ide felém!
A valóság természete
Most elő fogok vezetni valamit, ami nem
egy elmélet. Hanem a valóság. Egyesek ezt talán elméletnek hívják, pedig
ez a valóság. Be fogom mutatni.
Cauldre kicsit ideges és feszült volt
emiatt a csatornázás miatt, mert általában egy-egy Shoud előtt nem
mondok neki túl sokat és ha mégis, akkor hazudok, (nevetgélések) hogy
eltereljem őt. De erről a mairól beszéltem vele az egyik este.
Elmagyaráztam neki, hogy mit is fogunk csinálni – a papírrepülő
hajtogatást is beleértve – és elég feszült lett az egésztől. Én nem,
mert nem nekem kell utána kezelnem mások haragját és dühét, hanem neki.
Szóval, most be fogok mutatni egy
egyszerű alapvető koncepciót a valóság felfogásáról, amitől egyeseknek
megemelkedik majd a szemöldöke és páran azt mondják majd: "Adamus
tényleg nem tudja, mit beszél", amitől egyesek heves vitába szálnak majd
az elmondottakkal kapcsolatban. Az is lehet, hogy az egész kikerül az
internetre. Lehet, hogy még a tudományos körökig is eljut, ahol is a
sokan támadni fogják az elhangzottakat. A legtöbben nem fogják ezt
megérteni és elfogadni. De az elkövetkezendő 5, 10, 15 éven belül – ami
nem számít – elegendő kutatást fognak végezni és elegendő megértéssel
fognak bírni, elegendő kvantumelmélet fog majd keringeni ahhoz, hogy egy
páran elkezdjék majd azt mondani: -"Aha, már értem! Értem!" Aztán majd
elkezdik alkalmazni a fizika és a matematika alapjaira és a többi
tudományos dologra is.
Vannak, akik, ha ezt meghallgatják, nem
lesz rájuk különösebb hatással. Elsétálnak innen, kikapcsolják otthon a
TV képernyőiket és azt mondják majd: "Érdekes volt, de talán ez csak
sci-fi". – És ez is rendben van.
Megtennétek, hogy feltakarítjátok innen a
szemetet? (néhány nevetés) Én itt éppen egy előadást próbálok tartani.
Valaki feltakarítaná? Elvégre egy Felemelkedett Mester vagyok, és úgy
érzem, mintha csupa papír szemétben kellene itt sétálnom. Ez most
újrahasznosításra kerül, vagy pedig egyenesen megy a szemétlerakóba? (az
emberek odamennek és felszedik az összes papírrepülőt)
LINDA: De mi volt a lényege ennek a papírrepülő dobálásnak? Mire volt jó?
ADAMUS: Elterelés volt! Abszolút
figyelemelvonás. Igen. Jövő hónapban hullahopp karikázni fogunk. Miért
is ne? (A közönség: "Óó!") Köszönöm.
Egyébként bármikor, ha …
EDITH: Hol van? (Adamus szünetet tart, miközben Edith és Crash egymással beszélnek)
ADAMUS: Meg szerettél volna osztani valamit mindenkivel? (nevetés)
EDITH: Naná, veled.
ADAMUS: Nagyszerű. Velem, nagyszerű.
EDITH: Nem értettem hova tűnt David piros kendője, ami eddig rajta volt.
ADAMUS: Ez tényleg fontos volt. (nagy
nevetés) A létező legmélyenszántóbb megfigyelés kellős közepén Edith azt
akarta tudni – és nekem ezt kell elviselnem – hogy hova lett David –
Crash piros kendője.
LINDA: Ki akarta ezt tudni?
ADAMUS: Edith!
LINDA: Köszönöm.
ADAMUS: Pont a kellős közepén annak,
amikor is feltárom előttetek azt, amiről fizikusok fognak majd beszélni
és vitatkozni – nem feltétlenül ezen, amit ma itt hallani fogtok, de ezt
az elméletet meg fogják majd tárgyalni és vitatni – és ez lesz az, ami
meg fogja változtatni a világot, a te világod és te meg jössz azzal, hogy hova lett… hova tűnt?
CRASH: Az egy szuper kendő. Valójában …
ADAMUS: Hova lett a kendő? (valaki
bekiabál “Juhéjj!!”, amikor David felemeli a kendőt) Lennél szívesen
felkötni a kendőt? Csilapítsd le Edithet. Úgy értem - Ne már! Edith téged nagyon érdekel Dave. (a közönség: "Óóóóó!")
Egyébként bármikor, amikor az energia
sűrűvé válik és elakad – érzheted, nem kell rajta gondolkoznod,
egyszerűen csak érezheted – és bármikor, amikor érzed, hogy ez a
feszültség növekszik, valami történik, amikor a levegő sűrűvé válik,
tereld el a figyelmet! Abszolút! Csinálj valami figyelemelterelést! Az
emberek mentálissá válnak. Tereld el a figyelmüket. És akkor frissen
visszajöhetünk és tényleg belecsaphatunk a közepébe és pontosan ezt is
tettük az előbb a papírrepülőkkel, óó és David kendőjével, vagy teljesen
mindegy mi az elterelés tárgya – mondjuk David lágyékvédője vagy bármi
egyéb (nevetés) – ez egy figyelem elterelés.
Tehát most, az én megfigyelésem kapcsán
lesznek, akik vitázni fognak majd vele, másokat egyáltalán meg sem fog
érinteni, egyesek pedig azt mondják, hogy csupán egy rakás New Age-es
fura szerzet vagyunk, akik megbolondultak – ami nem igaz. És mások,
ahogy ti és a hozzátok hasonlóak pedig részesültök egy „Aha” élményben
és aztán majd jön a következő „Aha” élmény, meg a következő és így
tovább, sorba jönnek egymás után az „Aha” élmények, hiszen ez itt a
lényeg, ez az amit akarunk.
Emlékezzetek arra, hogy egy nagyon apró
kis csoport van hatással a tudatosságra ezen a bolygón, hiszen a legtöbb
embernek fogalma sincs arról, hogy mi is az a tudatosság. A legtöbb
ember azt hiszi, hogy a „tudatos” azt jelenti, hogy ébren van és
lélegzik. Ez a korlátozott tudatosság, pedig a tudatosság ennél jóval,
jóval többet jelentő, nagyszerűbb dolog. Tehát, itt a valóság
természetéről szóló információs hozzájárulásom. (Adamus szünetet tart,
majd kuncog)
SART: Üssél minket! (Valaki azt mondja: "Dobpergés!" – és a közönség elkezdi utánozni a dobpergés hangját)
Nem ti haladtok keresztül az időn és a téren. A tér és az idő az, ami keresztülhalad rajtatok.
Ez egy abszolút ellentmondás, egy
abszolút felfedező kinyilatkoztatás és egy abszolút forradalmi
elképzelés a jelenlegi gondolkozáshoz képest. Az idő és a tér az, ami
keresztül halad most is rajtatok és nem ti haladtok át rajta.
Tulajdonképpen, nincs olyan tárgy, mely
áthalada az időn és a téren. A jelenlegi gondolkozás úgy tartja, hogy
egy tárgy keresztül halad az időn és a téren. És teret és az időt itt
most egy egybeolvadt egységként kezeljük. Tér-időnek fogjuk hívni,
mintha ez a kettő egy lenne. Igazából nem létezhet csak az egyik a másik
nélkül. Ti viszont létezhettek ezek nélkül, de akkor az egész dolog
összeomlik. Ezért nevezzük ezt Tér-időnek. És a jelenlegi gondolkozás
azt mondja, hogy a tárgyak keresztül haladnak a Tér-időn. Ebből adódóan
annak aránya, ahogy a tárgy keresztül halad rajta, határozza meg az időt
és magát a teret. És ez úgy, ahogy van, nem igaz.
A jelenlegi fizikában, a kvantumfizikában
lényegében a Tér-idő az, ami keresztülhalad rajtad. Amikor eldobtátok
azokat a papírrepülőket, azok igazából nem is mozogtak. Az idő és a tér
volt az, ami mozgott. Á! Á! (a közönség tagjai olyan dolgokat mondanak,
mint "Király" és "Igeeen".) Mi lenne, ha mondanátok egy Áarh-t erre?
Áarh! Áarh!
Vagyis mindenki úgy érzékeli a valóságot,
mintha mindössze csak egyetlen Tér-idő létezne és a gravitációt az
hozzná létre, amikor egy tárgy áthalad azon a tér-időn.
És ez nem igaz. Mert valójában a tárgy – ti, a ti tudatotok, ami most
emberi testben van megszilárdulva – ez az, amin a Tér-idő keresztül
halad.
Lássátok ezt a következőképpen! Néhányan
emlékeztek még azokra a régi filmvetítőkre. Volt egy tekercs film, egy
filmszalag, amit bele kellett fűzni a vetítőbe és ott volt a fény és a
fény átvilágította a filmet, ami így megjelent a vetítővásznon. Ugyanez a
helyzet ebben az esetben is, amikor azt mondom, hogy a Tér-idő az, ami
mozog. A tér-idő lenne a… (rajzolni kezd) Tegyük fel, hogy ez itt a mi
vetítőnk, amiben ott van a fény és a film ezen a fényen keresztülhalad.
Maga a vetítő meg sem mozdul. A vetítő nem pásztázza át a filmszalagot. A
vetítő, a fény egy helyben áll és a film az, ami mozog, ami
keresztülhalad a vetítőn és a fényen és létrehozza a mozgó kép
illúzióját a filmvásznon. De te – a tudat, a fény – lényegében meg sem
mozdulsz.
Azt mondjátok erre, hogy: Hm. Amikor
megmozdítom Cauldre karját, akkor azt kérdezitek: Hát ez nem mozgás? –
Lényegében nem. Valójában nem. Hanem annak észlelése, hogy valami
megmozdult. Az ember azt hinné, hogy a kar mozdult meg, pedig valójában a
Tér-idő az, ami mozog. Hm. Hm.
Szóval azt mondhatnátok, ezt a hasonlatot
felhasználva, az a film ami már keresztül haladt a vetítő tekercsén,
az jelenti a múltat és az a filmszalag, ami még ezután fog
keresztülmenni a vetítőn, amit a fény majd bevilágít – az a jövő. És
pontosan ott, az az egy filmkocka, ami épp keresztül jön a készüléken, a
filmtekercs dobján és most kerül megvilágításra – ez a jelen, a Most
pillanata.
Vagyis, ebben az értelemben azt is
mondhatnátok, hogy mindig a Most Pillanatában vagytok, de a probléma az
idő, a tér és a fizika régi megértéséből fakad, ami pedig azt okozza,
hogy igazából nem vagy a Most-ban. A legtöbb ember nem itt a Most-ban
tevékenykedik, nincs itt a vetítési szintjén, hanem a jövőben vannak.
Azon gondolkoznak, hogy "Ó, mi fog történni, amikor a következő
filmkocka jön majd?" vagy azt mondják, hogy "Ó, szörnyűséges, borzalmas
dolgok!" és
aggódnak és félnek a jövőtől. És ezt követően pedig visszajárkálnak a
múltba is, azokhoz a dolgokhoz, ami már korábban levetítésre került és
ilyeneket mondogatnak, hogy "Ó, ezt nem lett volna szabad megtennem és
megbántam, hogy ezt meg ezt megtettem és szegény fejem, a körülmények
áldozata voltam". – Így aztán nincsenek itt, nincsenek jelen. Nincsenek
már a vetítés pontján, nincsennek többé már a tudatosság pontján. Így
aztán nagyon könnyű azt hinniük, hogy ők haladnak át a Tér-időn. Pedig
valójában nem ez történik. Valójában, nem ti haladtok át rajta.
Ez egy roppant érdekes elképzelés, és ez egyféle
valóság is természetesen. A Tér-idő az, ami most, ebben a pillanatban
is keresztülhalad rajtatok és miközben ezt teszi, ez az, ami létrehoz
egy gravitációs hatást. Amikor a gravitáció szót használom, ezalatt nem
csak Newton gravitációját értem azt, hogy valami leesik a földre. A
gravitáció ebben az esetben egy szívóerőt jelent. Ami besűrít, tömörít.
És létrehozza a sűrűséget. Szóval, ahogy a tér és az idő keresztülhalad
rajtatok ebben a pillanatban, létrehoz egy gravitációs hatást és ez a
gravitáció nem csak fizikai természetű. Nem csak a testetekree van
hatással, hanem ez a valódi gravitáció az, ami lényegében, magába zárja,
csapdába ejti a gondolatokat és az érzelmeket.
Képzeljétek csak el egy pillanatra, hogy a
gondolataitok és az érzelmeitek pont olyanok, mint egy fizikai tárgy,
amit magába szippant a gravitáció. Ezért aztán elkezditek elhinni, hogy a
múltban veletek történt dolgok valóságosak, pedig nem azok. Legalábbis
nem úgy, ahogy ti érzékelitek, vagy megismertétek azokat. Azok igen
nagyon mások voltak, de ez a gravitáció magába zárja ezeket a dolgokat.
A gravitáció az, ami magába zárja a
hitrendszereket – az egyéni és kulturális hitrendszereket, a vallásos
hitrendszereket. Tehát, ahogy a tér és az idő ebben a pillanatban is
keresztülhalad az embereken, ezzel nem csak, hogy megteremti a fizikai
valóságot, amit 3D-nek hívtok, hanem egyben azt is okozza, hogy az
emberek elhiggyék, hogy ezen kívül semmi más nem is létezik. Ez a
gravitációs hatás okozza azt, hogy az emberek ilyeneket mondogassanak,
hogy "Nos, ez van. A világ lapos. Ez van. Butaság lenne azt gondolni,
hogy a
világ gömb alakú. Mert akkor az alján lévő emberek leesnének róla." –
Tehát a tér és az idő gravitációja nem csak, hogy magába zárja a fizikai
tárgyakat, hanem ezzel együtt a hiedelmeket, a gondolatokat, a
korlátozásokat és minden mást is magába zár.
Egészen lenyűgöző ez a gravitációs
hatás, ahogy mindent összetart, egyben tart. Kontroll alatt tartja a
dolgokat. Szilárdan, három dimenziósan tartja a dolgokat és visszatartja
a dolgokat a változástól.
Az idő és a tér gravitációja segít
megteremteni a tapasztalásokat, amiket ti szilárd és valóságos
tapasztalásoknak hívnátok. Ez segít abban, hogy a szemtekre, a fületekre
és az
összes többi fizikai érzékszerveitekre összpontosíthassatok ahelyett,
hogy a
tudásotokra támaszkodnátok, ami ott van bennetek arról, hogy sokkal több
minden létezik ennél. A gravitációt – amikor is a tér-idő áthalad
rajtatok a tudatosság aktiválja, a tudatosság aktiválja azt a
gravitációt, ami ezt létrehozza – ami mindent magába zár. Ti pedig egész
idő alatt ebből
próbáltatok kitörni, de mivel is? A tudatotokkal – az elme korlátozott
tudatával. Megpróbáltatok ebből kitörni. A tudásotok azt mondja, hogy
"Létezik valami ezen a kalitkán túl is, amiben élek." De, ahogy
elkezdtek ezen
gondolkodni, ahogy megpróbáltok rájönni a kitörés nyitjára, a Tér-idő
még
gyorsabban halad keresztül rajtatok. A Tér-idő még nagyobb gravitációs
hatást
hoz létre, amiatt a tény miatt, hogy csapdába esettnek érzitek
magatokat.
És ez barátaim, viszonylag pont olyan
egyszerű, mint amilyennek hangzik néhányatok számára, de mégis abszolút
mélyreható. Meg is fogjátok ezt tapasztalni a saját életetekben. A régi
felfogást, ami szerint a tárgy az, ami keresztülhalad a Tér-időn és
ezzel ellentétesen azt az új megértést is, mely szerint valójában a Tér-idő az,
ami keresztülhalad rajtatok. Ez radikális fizika, de ezzel együtt ez a
valódi fizika.
A legtöbben úgy érzékelik ezt, hogy ha ez
itt az idő (felrajzol egy négyzetet), akkor ezen mennek keresztül (egy
vonalat rajzol, ami átmegy a négyzeten). És ezt az órájukkal mérik. Azt
fogják mondani, hogy "Igen, ennyi és ennyi idő kellett ahhoz, hogy valamit elvégezzek." – A
legtöbb ember azt hiszi, hogy a Tér-idő egy meghatározott, tagadhatatlan
és szinte megváltoztathatatlan dolog, pedig ez nem így van. Nem így
van.
Az életeteket ezen a bolygón a Téridő
uralta. És ti ennek bedőltetek. Elfogadtátok a Tér-időt, és azt is, hogy
ti haladtok át rajta. Azt hiszitek, hogy megszülettetek, majd átmentek
az életeteken, utána meghaltok, és ehhez bizonyos évet is társítatok,
miközben megtesztek bizonyos dolgokat. Hogy keresztülhaladtok a
Tér-időn. Hogy a mából juttok el a holnapba, és ez nagyon lineáris.
Pedig az igazság az, hogy ez nem így van.
Your life on this planet is ruled
– has been ruled – by Timespace. You’ve fallen into it. You’ve accepted
Timespace,
that you’re moving through it. You believe that you were born and then
you go through
your life and then you die and you have certain years associated with
it, and
you do certain things. You move through time and space. You go from
today to
tomorrow through time and space, and it’s very linear. But the fact is
it’s
not.
A tény az, hogy nem az idő az, ami
meghatározz benneteket, ami meghatározza a mozgásotokat, a múltatokat, a
jeleneteket és a jövőtöket. Nem az idő teszi ezt. A valóság az, hogy
ott van a tudatosság, aminek a kör a szimbóluma a középponttal a közepén, ott
van a tudatosság, és a Tér-idő rajtatok halad keresztül és miközben ezt teszi,
létrehozza a gravitációt, a G-t, ami mindent magában tart.
A Tér-idő nem szilárd. Ez nem egy állandó
dolog. Folyamatosan változik. És ez másmilyen David McMaster esetében
és megint más David Schemel esetében. Annak ellenére, hogy ugyanaz a
keresztnevük, mégis másképpen működik. A te tér-időd másmilyen, mint
David tér-ideje. Minden alkalommal, amikor megmozdulsz, változó Téridő
halad rajtad keresztül, és ez másmilyen, mint David mozdulata. Azt a
Tér-időt, ami rajtad halad keresztül David, a gondolataid, a
hitrendszereid, a fizikai cselekvéseid és a tudatosságod szintje
határozza meg az, amit lehetővé teszel magadnak és ez az, ami
meghatározza a Tér-idő rajtad való áthaladásának áramlását vagy
mozgását. És ez más, mint a másik Davidé, mivel más gondolataid vannak
és másmilyenek a cselekedeteid is.
Tehát két különböző gravitációs hatás
működik kettejük esetében. Erre azt mondjátok: - Várj csak Adamus! Azt
hittem, hogy a Tér-idő és a gravitáció is állandó. – Nem az. És amikor
el tudjátok engedni azt a tényt, hogy létezik egy erő vagy hatalom, ami
meghatározza az életszintedet, a gravitációdat, az élet áramlásodat,
amikor el tudjátok engedni azt a tényt, hogy valahol odakint létezik az
idő istene, a Tér-idő istene, ami nem létezik, amikor el tudjátok
engedni azt a tényt, hogy létezik valami feletettek álló hatalom – akkor
elkezditek megtapasztalni a szabadságot.
És meg is fogjátok ezt tapasztalni,
hiszen ezért is vagyunk itt. Ezért is indultunk el erre az utazásra a
mai napon. Meg fogjátok ezt tapasztalni, és ezt el is fogjátok mesélni
egy pár embernek. (valaki azt mondja: - Nem!) …És ők… (nevet) Van
köztünk egy bölcs is. Azt mondta: Ki van zárva! (nevetés) – De én
garantálom, hogy el fogod ezt mesélni másoknak is. Garantálom, hogy lesz
ezzel egy tapasztalásod, nem tudom mikor, egy hét múlva, egy hónap
múlva, ez nem számít – de lesz ezzel egy tapasztalásod, aminek egy mély
hatása lesz az életedre, és az majd felborítja a hitrendszereidet, és
azokat a dolgokat is, amikhez ragaszkodtál, kifejezetten a régi
érzelmeidet és a régi korlátaidat. Meg lesznek azok az „aha”
pillanataid, és majd kirohansz az utcára, és megpróbálod ezt elmesélni
az embereknek, vagy legalább a barátaidnak és a szomszédjaidnak, és
megpróbálod majd rávenni őket, hogy szálljanak ki a Téridőből. Igen.
Oké. Oké. És ez nem számít. És fel fogod ismerni ezt a mélyreható
szépséget.
Látni fogod – ahogy majd megpróbálod ezt
az élményedet elmesélni nekik – látni fogod, hogy a téridő hogy halad
rajtuk keresztül. Látni fogod, ahogy a tudatuk, a gondolataik és minden
más is megteremti az áramlást vagy a haladást. De ami még fontosabb, a
gravitációt, azt a szívóerőt, ami magába zárja a dolgokat.
Erre most azt mondjátok: Na, várjunk
csak egy kicsit! Rengeteg tudományos kísérletet végeztek, és a
gravitációnak vannak olyan jellemzői amik… egyszerűen csak úgy vannak.
Ez a Föld fizikája. És most meg azt mondod nekünk Adamus, hogy
mindenkinek meg van a saját, egyedi Térideje? Nem egyetlen közös Tér-idő
van? Mindenkinek egyénileg meg van a saját gravitációs szintje, ami
magában tartja a dolgokat, és ami a maga formájában tartja a valóságot?
Akkor mi ez? Most akkor mindenkinek külön, egyéni Tér-ideje van, vagy
pedig egyetlen nagy közös Téridő isten létezik?
Ez mind egyéni. Ez a te egyéni Tér-időd,
gravitációd, amit a tudatod motivál, és ez egyben a tiéd is. (valaki
másé) Muszáj volt létrehozni pont az Tér-idő gravitációja miatt egy
közös megegyezést, egy közös megértést erre vonatkozóan, ami egy ilyen
közös Tér-idő.
A legtöbb ember lényegében örömmel
feladta a saját szuverén Téridejét, és elfogadta a Tér-idő Istenét.
Ilyeneket mondogatnak: A dolgok már csak így vannak. Bele kell
törődnöm. Az óramutató egy bizonyos sebességgel halad, a tárgyak pedig
egy bizonyos sebességgel haladnak át a téren, a dolgok már csak így
vannak, és kész. – Következő kellék. Mindig kéznél kell, hogy legyenek a
kellékek. (Adamus nevet, ahogy elővesz egy piros labdát) A legtöbb
ember egyszerűen csak elfogadja, hogy amikor a labdát eldobja, akkor az
egyszerűen csak keresztülhalad az időn és a téren, és az idő meg a tér
állandó, mert a másik visszadobja a labdát, aminek meg van a maga előre
kiszámítható és nagyon is meghatározható sebessége. De ez csak az idővel
és a térrel kapcsolatos közös tömegtudati hipnózis miatt van így. És ez
igaz. Ez igaz, de egyben az is igaz, hogy neked is meg van a saját
egyedi téridőd.
Amikor elkezditek megérteni ennek
összefüggéseit, akkor lesztek képesek láthatatlanok lenni. Egyszerűen
csak kiléptek az időből. Attól még ugyanúgy léteztek. Még mindig van
fizikai testetek. Még mindig van Én Vagyok-otok. De egyszerűen csak
kiléptek az idejükből. Egyszerűen csak eltávolítjátok magatokat a tömeg
tudat változóitól.
És ez elképesztő, mert ez varázslatos,
mert attól ugyanúgy megfigyelheted őket, ott lehetsz velük, de nem
látnak majd téged. Nem tudják, hogy ott vagy, ha csak nem döntesz úgy,
hogy lássanak. Te alakítod a saját Tér-idődet.
Mi a Tér-idő? És mennyire uralkodó? Nos,
ez sok érdekes megbeszéléshez vezet. Látjátok, most ez a labda most nem
mozog. (a levegőbe dobálgatja, majd elkapja) A papírrepülőitek sem
mozogtak. Az a pók… na, az mozgott. (nevetés) A pók sem mozgott. Ez
furcsa. Eleinte ez kellemetlen érzéssel jár. – Mit értesz azon, hogy… (a
pók megint leereszkedik) Igen, igen. Örülök, hogy újra látlak. Gyere,
elkaplak.
Eleinte ez fura és kellemetlen, mert azt
mondod: - De a szemem igenis azt mondja nekem, hogy az a labda mozog. –
(valaki azt mondja: - Ez észlelés) Próbáljátok ki! Ez az észlelés.
Abszolút. És ez nem egy varázs trükk. Nem egy hitrendszer. Ez a valóság.
Most figyeljétek, ahogy a labdát feldobom
a levegőbe, és egy pillanatra lépjetek ki abból a régi hiedelemből,
hogy mindannyian fel vagyunk függesztve a Tér-időben, A Tér-idő
Istenében, és figyeljétek, amikor most feldobom a labdát, nem tátok,
hanem a levegőbe – és lássátok ezt abból a nézőpontból, hogy ahogy
feldobom, a Tér-idő az, ami mozog. A Tér-idő mozog. Megváltozik annak
érdekében, hogy hozzáigazodjon a tudathoz, amelyik azt választotta, hogy
feldobja a labdát. Megváltozik annak érdekében, hogy hozzáigazodjon
ahhoz a vágyhoz, hogy feldobja a labdát. A labda, Cauldre, te, igazából
nem mozogsz.
Ez elsőre nagyon szokatlan. Hm. Eleinte
igen csak furcsa, de hirtelen, ahogy megengeded, hogy ez beléd menjen,
elkezded ezt másképpen látni és észlelni. És valamelyik nap hamarosan
eljutsz oda, hogy „már értem” „Értem.” – És ez egy kvantumváltás, és az
életed hirtelenjében játékossá, mert felismered, hogy ez a Tér-idő
kontinuum – amiről annyi szó esik – egyáltalán nem ural, kontrollál
téged, hanem éppen ellenkezőleg, szolgál téged, és a kettő között
hatalmas különbség van.
Weird at first. Hmmmm.
A jelenlegi lapos Föld elmélet szerint a
Tér-idő egy állandó, viszonylag állandó jelenség. A jelenlegi hiedelem
azt állítja, hogy te a Téridőn belül vagy. Ahhoz hasonlóan, ahogy egy
tigris is benne van a ketrecben, de közben nyitva van az ajtó, és a
ketrecben lévő tigris azt mondja: Csapdába estem. Ez az én valóságom.
Itt létezem. – Pedig az az átkozott ajtó nyitva van, és ez ugyanígy igaz
kivétel nélkül mindannyiótokra.
A Tér-idő rajtad halad keresztül. Te vagy az állandó. Te vagy a tudat. És ez nagyon mély.
Bon
Hogy mi a Tér-idő? Ez egy érdekes kérdés
és milyen messzire nyúlik? Nos, létezik egy jobb szó is erre, amit mi
szoktunk használni, mert a Téridő viszonylag korlátozott szó. Az a szó,
amit mi használunk a Téridőre – Linda, ezt legyél szíves felírni a
táblára, mert Cauldre kézírása borzalmas.
Ez egy nagyon egyszerű szó. És arra
kérlek titeket, hogy érezzetek bele ebbe a szóba. Ne gondolkozzatok
rajta, mert ez egy egyszerűszó: Bon. Bon. B-o-n.
LINDA: Egy szó?
ADAMUS: Egy… (grimaszol egyet, amin nevetnek)
LINDA: Akkor most ez egy szó?!
ADAMUS: Hát, lényegében két szót is tudsz
belőle csinálni, lehetne be-on, be-on, bár erre korábban még csak nem
is gondoltam. Látjátok milyen briliáns? Két szóként érzékeli. De nem, ez
egy szó: bon.
ELIZABETH: Bon – Beyond? (angolul a beyond a túllépést jelenti)
ADAMUS: Nem, csak bon. Bon. Bon. Lehetne
mondjuk Be-on. De csak bon. A bon olyan, mint egy hologram, mint egy
szövet, de nem fizikai jellegű szövet, hanem egy olyan hologram, ami
mindenhol jelen van, ahova csak a tudat megy.
Ez annak a módja, ahogy a tudat észleli
és megtapasztalja saját magát. Ez egy hologram, amiben a tudat képes
érezni, látni, érezni, tapasztalni – nem szemekkel látni, hanem átérezni
a tapasztalást – hogy megismerje magát. Ez a gyökere mindennek a
teremtés egészében. Ez nem valami anyag. És a jelenlegi tudomány
semmivel sem képes megmérni.
A tudósok nem igazán, vagyis semmit sem
tudnak erről. De hogy segítsem a megértéseteket, a gyökér szinten ott a
bon és ez az, ami megteremti azt, amiről a tudósok már valamicskét
tudnak – a plazmát. A plazmát. Nem a vérplazmára gondolok itt, hanem
anyagként gondolok erre, és tudjátok, hogy a plazma a legelterjedtebb
anyag az univerzumban? Bár erről még vajmi keveset tudnak.
A fekete lyuk lényegében – na, Cauldre
most kezd ideges lenni, mert nem fizikus semmilyen értelemben – de a
fekete lyuk lényegében nagyon magasan összesűrített plazma. Tehát a
bonból keletkezik a plazma. A plazmából jönnek létre az ionok, és az,
ahogy a neutronok, a protonok, az atomok és minden más is működik. De
mindennek a gyökerében a bon található. Azt is mondhatnánk, hogy a bon
maga a Téridő, de ez több annál, mint amit ti emberek Téridőként
ismertek, mert ti az időt és a teret is lineárisnak tartjátok.
A bon olyan, mintha a tudat színpada
lenne, vagy mintha a tudat vászna, képernyője lenne, amin lehet
játszani. A bon vagy a Téridő minden birodalomban létezik. Emberként itt
van nektek ez a Téridő dolog, ami egészen egyedülálló az emberi
utazásban, de ha elutazol egy másik dimenzióba, ott is létezik a Tér-
időnek egy másik formája. Muszáj, hogy létezzen. De ez a bon. Vagyis ez
nem idő az óraidő tekintetében, és nem tér a méret értelmében. Hanem
egyszerűen egy jellemző, ami változik, és azért van, hogy szolgálja a
tudatot, mert a tudat nem azonos az energiával. A tudat nem azonos a
fizikai valósággal.
A tudat azt választja, hogy rendelkezzen
valamivel, egy gyökér valamivel, amiben megtapasztalhatja önmagát. A
Földön a legnagyobb tapasztalásotok a Téridő. Ez teszi lehetővé, hogy
megtegyétek mindazt, amit tesztek – a tér, az idő és a gravitáció. Tehát
a bon mindenhol létezik, ahova a tudat elutazik és tapasztal. És ez
minden dimenzióban másmilyen, különböző. Ennek hatása, az, ahogy
lehetővé teszi a tudat tapasztalását az különböző, eltérő, de az
alapelem ugyanaz. Tehát azt is lehetne mondani, hogy bizonyos értelemben
a Téridő minden dimenzióban létezik, csak nem ugyanúgy, ahogy itt,
ebben a dimenzióban.
A gravitáció vagy a szívóerő egy formája minden dimenzióban létezik, csak éppen másféleképpen, nem úgy, mint itt.
De hadd térjek vissza a lényeghez! A mai
összejövetelünk lényege az, hogy a tér és az idő, a bon az, ami áthalad
rajtad. Szolgál téged. Nem te – nem te – szolgálod a Téridőt. Hanem az
szolgál téged.
Kérdés? Megtennéd, hogy a mikrofonba
beszélsz, hogy az egész univerzumban mindenki halljon téged? Akkor most
jöhet egy gyors kérdés, és egy szintig várom a kérdéseket, mert tudom,
hogy rengeteg sok kérdés merül fel ezzel kapcsolatosan.
MARY SUE: Akkor az energia sem más, mint pusztán egy észlelés?
ADAMUS: Az energia egy észlelés, de attól
még nagyon is valóságos. Az energia a bon egy formája, ami téged
szolgál. Úgyis fogalmazhatnánk – és ismételten, itt ez egy kicsit
trükkössé válik – de úgyis fogalmazhatnánk, hogy a bon az, amit egyesek
az Egyesült Energia Mezőnek hívnak. De ezzel kapcsolatosan van egy kis
félreértés.
Ott van ez a Mező, ez a tartály, ami
pontosan itt és mindenhol ott van, ami egy energia potenciált jelent, és
ami teljesen semleges állapotban van. Nem rendelkezik se negatív, se
pozitív töltéssel. Arra vár, hogy a tudat aktiválja. Arra vár, hogy
aktivált energiává váljon, pozitív vagy negatív energiává. Arra vár,
hogy plazmává váljon. Arra vár, hogy aktiválva legyen, és hogy végül
atomokká, molekulákká, és minden egyébbé váljon a valóságotokban, amit a
gravitáció tesz lehetővé. A gravitáció – még egyszer- a tér és az idő.
Hadd demonstráljak itt még egy dolgot,
miközben beszélgetünk. A Tér-idő elem olyasmi, mint egy tölcsér, vagy,
ha valaki tudja mi az a Venturi-cső (a ford. megj. csővezetékbe épített
szűkítő elem, egy fokozatosan csökkenő keresztmetszetű, kúpos
konfúzorból egy rövid állandó keresztmetszetű csődarabból majd utána egy
fokozatosan növekvő keresztmetszetű diffúzorból áll.) A Venturi cső
folyadék dinamikákat kezel. Lényegében azt jelenti, hogy ha egy
folyadékot átáramoltatsz egy edényen, akkor az az edény folyamatosan
szűkül, aztán egy állandó keresztmetszettel bír, majd elkezd fokozatosan
kitágulni, és egy folyadék áramlás figyelhető meg. És ez nyomással jár.
Itt is szerepe van az időnek és a térnek. Ezt hívják venturi csőnek.
(rajzol) Folyadékokra használják, de sok más dologra is felhasználható.
Ahogy keresztülfolyik a csövön, és leszűkül a keresztmetszet, mi
történik? (valaki azt mondja, felgyorsul a folyadék áramlása) Igen,
felgyorsul, abszolút. Vannak itt okos emberek. És még mi történik?
(valaki azt mondja, gyorsabban folyik) Igen, gyorsabban folyik,
felgyorsul. Ez a kettő ugyanazt jelenti. (nevetés) Közel jártok,
gyorsabban folyik. Magasabb nyomás és nagyobb energetizálás, nagyobb
energia potenciál, melyet azt lehet mondani, hogy a nyomás és a sebesség
okoz, de ha mélyebben belemegyünk, akkor több energia van ugyanabban a
folyadékban, ahogy keresztülfolyik a venturi csövön, nem csak a nyomás
és a sebesség következtében, hanem azért is, mert aktiválásra került.
Mert aktiválásra került.
A Tér-idő ehhez hasonlóan működik.
Bizonyos értelemben olyan, mint egy tölcsér és odakint más arányokban
mozog és más energia vonzási potenciállal rendelkezik, mint idebent.
És akkor mit is jelentene ebben a
leszűkített keresztmetszet? Ez a Most Pillanata. A szűkülő rész a múlt, a
táguló a jövő, a szűk rész pedig a Most. És pontosan így halad rajtad
keresztül a Tér-idő.
Amennyiben jelen vagy, amennyiben tudatos
vagy – nem az időre, hanem tudatos vagy önmagadra, ha tudatában vagy a
tudatosságodnak, annak, hogy „Létezem” – akkor egészen más áramlási
sebességgel halad át rajtad a Tér-idő. Ami nem feltétlenül jelent
gyorsabb áramlást. Sőt, elkezditek megérteni, hogy ez lényegében
lassabbnak tűnik. Pedig ez sem így van. Minden más lassul le, csak az
észlelés olyan, mintha a dolgok lelassulnának.
Amikor a Most Pillanatában vagy, akkor a
Tér-idő áramlása sokkal harmonikusabb, kompatibilisebb és jobban szolgál
téged, mint amikor kint lófrálsz a múltban vagy a jövőben. Ez a fizikai
oka annak, hogy legyél a Most-ban és ez nem csak valami légből kapott
dolog, mert ennek drámai hatása van rád. Rád.
Akkor most térjünk csak vissza az
alapokra! Hol a labdám? Igen. A labda igazából meg se mozdult. Bármilyen
fura is ez, meg sem mozdult. A Téridő mozgott, és amikor feldobom ezt a
labdát a levegőbe, akkor a Téridő az, ami mozog, és létrehozza a
gravitációt, a szívóerőt, ami magában tartja a fizikai anyagot, az
érzelmi anyagot, a hiedelem anyagot, és megteremti a valóságot. És ez
gyönyörű, hogy te, mint tudat képes vagy ezt megtörténtté tenni.
Miközben a tudatnak nincs se karja, se lába, se szeme, se agya, a
tudatod következtében mégis képes vagy ezt megtörténtté tenni, és ez
tényleg káprázatos! Igazán bámulatos!
És amikor azt is megtanulod, hogy kilépj a
tömegtudat Téridejéből, és belépj a saját Téridődbe, amikor ezt
megtanulod, akkor többé nem függsz majd a Téridő Istentől, és akkor
igazán szuverén létező vagy a saját bonoddal, a saját plazmáddal, a
saját energiáddal – na, akkor szabad vagy. Érdekes, érdekes, érdekes.
Ezen a ponton szeretném befejezni az
erről való beszédet, és szeretném, ha elkezdenétek ezt megtapasztalni.
És csak úgy zárójelben megjegyzem, hogy egy páran igen csak furcsán
éreztétek magatokat az elmúlt pár napban, és fura álmaitok voltak, és
még az összejövetel kezdete előtt a stáb tagok az idő torzításáról
beszélgettek, és ilyesmit kérdeztek: - Nem fura az idő az elmúlt egy-két
napban? – De igen, abszolút. Abszolút.
Ezen a ponton szeretném befejezni az
erről való beszédet, és szeretném, ha elkezdenétek ezt megtapasztalni.
És csak úgy zárójelben megjegyzem, hogy egy páran igen csak furcsán
éreztétek magatokat az elmúlt pár napban, és fura álmaitok voltak, és
még az összejövetel kezdete előtt a stáb tagok az idő torzításáról
beszélgettek, és ilyesmit kérdeztek: - Nem fura az idő az elmúlt egy-két
napban? – De igen, abszolút. Abszolút.
Egy álom
Ha Cauldre nem bánja, el szeretném
mesélni egy álmát, amit most valamelyik éjjel álmodott. Nem bánja. Hát,
az igazság az, hogy nem is találom őt. Hogyan is bánhatná? Éppen alszik.
Tehát az álomban – és csak egy részét
mesélem el – az álomban egy csoporttal volt, akik valószínűleg ti
voltatok, és álmában üldözték őket, és egy nagy raktárszerűségben
találtak menedéket, ahol mindenféle szemetet tároltak, vasat, meg
autókat, meg kamionokat, ez egy hatalmas raktár volt, ahol sok ipari
árut tároltak. Tehát itt tudták meghúzni magukat, és látták, ahogy egy
szuper sebességgel száguldó vonat egyenesen feléjük tartott a síneken,
majd egyszerre csak megállt. Nem lassított le. Hanem csak megállt,
anélkül, hogy tipikusan lelassította volna a lendületét. A vonat
egyszerre csak megállt egy pillanat alatt.
Ez egy jó példa itt rögtön, maga az
üldözés. Az üldözés lényege az volt, hogy mások azt hiszik rólad, hogy
megőrültél, és üldözőbe vesznek, tudod: - „Mi bajuk van ezeknek az
embereknek?” – Mert tudjátok, hogy most régi paradigmákon törtök át, és
lesznek olyanok, akiknek ez nem fog tetszeni. Azt fogják mondani: -
Ugyan már, ezt csak te találod ki. Ez hülyeség. Ostobaság. Bizonyítsd be
tudományos alapokon! - És itt most visszatérnék arra az állításomra,
amit ez az elismert fizikus mondott, hogy a tudatnak nincs helye a
tudományban. Hanem az unikornisok, a tündérek és az ehhez hasonló
világba tartozik, és ez így igaz, egy határig.
Tehát most áttörsz a tudatosságon, és ez
sokaknak nem fog tetszeni, és azt mondják majd: - Ezt az egészet csak te
találod ki. Bizonyítsd be! – Nem kell semmit bebizonyítanod. Azért nem
kell semmit bebizonyítanod, mert nem próbálod őket megváltoztatni, mert
ezt magadnak használod fel. Semmit sem kell bebizonyítanod.
Tehát a vonat a lendület lelassítása
nélkül megáll, és ez így is lesz. És ez egyben képviseli az életetek
lendületeit is, az életedben szereplő vonatokat, azokat a dolgokat, amik
egy lineáris utat követnek, és amik hatalmas és súlyos rakományokat
húznak maguk után – érzelmit, múltbelit, vagy bármilyet – és ott
haladnak a sínen, és egyszerre csak egy csettintésre megállnak. De ez
csak akkor áll meg, ha megérted, hogy a Téridő az, ami rajtad
keresztülhalad. Ez a megértés az, ami egyszerűen csak megállítja ezeket a
rakományokat.
Tehát most, hogy a vonat váratlanul
megállt, mi történik? Egy csapat katona száll le a vonatról, és elkezdi
üldözni Cauldre-t és titeket, többieket is, akik vele vagytok. Jaj, ne! A
katonák üldöznek titeket! És továbbra is próbálnak kétségbe vonni és
megszégyeníteni benneteket, azt mondják nektek, hogy őrültek vagytok, és
hogy el kellene mennetek, és meg kellene vizsgáltatnotok magatokat egy
specialistával, és azt is mondják, hogy meg kellene próbálnotok
normálisnak maradnotok! De ez nem működik.
Tehát itt vannak az üldözőitek, akik
persze azokat képviselik, akik nem értenek egyet veletek, és ez nem
számít. Ahogy egyre közelebb és közelebb jönnek, Cauldre kiabálni kezd
mindenkinek: - Nincs idő! Tegyétek magatokat láthatatlanná! – És voltak,
akik hallgattak rá, annak ellenére, hogy fizikailag ugyanúgy jelen
voltak és jelen voltak a pillanatban - vagyis nem mentek sehová, nem
változtatták át a testüket egy fénysugárrá és nem húztak el egy másik
galaxisba – hanem egyszerűen csak kiléptek az idő kontinuumból, a tömeg
tudat idő kontinuumából. Ennyi! Olyan egyszerűen, hogy azt mondták: -
Ezt választom. – Minden erőfeszítés nélkül. Minden küzdelem nélkül. –
Kilépek a tömegtudat idő kontinuumából. – És megtörtént, beléptek a
sajátjukba.
Ez ennek a szépsége. Benne lehetsz abban
is, meg ebben is. Benne lehetsz egyszerre mind a kettőben, vagy csak az
egyikben, vagy csak a másikban, ez nem számít. Ha egyszer megértem a
Téridő rugalmasságát, a bon rugalmasságát, akkor még csak aggódnod sem
kell miatta.
Persze voltak ott olyanok is, akik nem
hallgattak Cauldre-re. Tele voltak félelemmel és pánikkal, és a katonák,
így el is kapták őket.
A következő kép az, hogy Cauldre egy öreg
autót vezet. Nem tudom, miért pont egy öreg autót vezet az országúton,
és megpróbálja megtalálni azokat, akiket elkaptak a katonák. Arra a
helyre tartott, ahol szerinte fogva tartották a többieket, és biztos
volt benne, hogy ott vannak, de mikor megtalálta őket, azt látta, hogy
egy hatalmas parti van. (nevetés) Egy nagy ünneplés zajlott éppen, ahol
finom borokat ittak, és nem dobozosat, hanem üvegből, jó minőségűt. A
lényeg az, hogy egy ünneplés közepébe csöppent bele, és igazából senki
nem volt bebörtönözve, fogva tartva. És végül ez egy ünnepség volt,
ahogy mindannyian azt mondtátok: - Megcsináltuk. – Soha nem kaptak el
benneteket, soha nem ítéltek el semmiért. A végén csak ez a nagy
ünnepség zajlott. És ez az egész azt akarta jelenteni, hogy lesznek még
nehézségek az úton, ha egyáltalán azt választod, hogy rá akarsz erre
nézni az életedben. Keresztül fogsz menni egy-két nehéz dolgon, de a
végül ez a szabadság. A szabadság.
Az idő és a tér az, ami keresztülhalad
minden tárgyon. Minden egyes tárgyon. A kutyádon is, bár- hol is legyen a
kutyád, és ezt miattad teszi. Keresztülhalad ezeken a falakon. Nem csak
rajtad jön keresztül, hanem mindenen. Az idő és a tér, a bon éppen most
is – téged szolgál, amennyiben ezt választod.
Igen, attól még ugyanúgy létezni fog a
tömegtudat Térideje. És abban is benne lehetsz, és ki is léphetsz
belőle, vagy mind a kettőben is benne lehetsz egyszerre. Ez egy
felszabadulás.
Akkor most... (megint feldobja a labdát a levegőbe) Meg sem mozdult. A Tér-idő haladt rajta keresztül. Furcsa.
Tér-idő tapasztalás
És most azt szeretném, ha ezt tényleg
éreznétek. Akkor most kérem lekapcsolni a világítást, és kérnék valami
szép kis Téridő zenét!
Egyébként itt most olyan szavakat
használok, ami a legtöbbetek számára ismert. (megszólal a zene) És ezek
nem a fizika vagy a tudomány szavai, meghatározásai, de ezt szándékosan
teszem így, az egy- értelmű, közös megértés kedvéért. Ne boncolgassátok a
szavakat, hanem lássátok át az egész elképzelést, a valóságot. Az
egészet lássátok!
Lássátok meg, hogy hova tartunk itt, a
sétálj tovább sorozatunkban. Még azon is túlra – és még azon is túlra –
túl az idő és a tér réges-régi megszorításain.
Akkor kérem lekapcsolni a világítást. (Edith kérdezni akar valamit) Kapaszkodj a kérdéseidbe és magadba!
Létezem – Edith – Létezem. – Ezt mondd magadnak. Csitt. Csitt.
Egyébként ez egy kis irritációt,
bosszankodást okoz: - De itt vannak a kérdéseim! – Nem, nincsenek. Már
tudod a választ Edith. Kivétel nélkül mindannyian tudjátok a választ.
Egyébként nagyon jó dolog, hogy amikor
van egy kérdésed a saját életeddel kapcsolatosan bár- milyen témában,
akkor engedd meg magadnak, hogy befogadd a választ. Mert az már ott van.
És ez ebben a szépség, hogy az már ott van.
De amennyiben a kicsi kis emberi én egyfolytában csak ahhoz ragaszkodik, hogy: Tudnom kell!
Tudnom kell! – Akkor folyamatosan magadon kívülre fogsz menni. Pedig már tudod. Tudod.
Vegyünk egy mély lélegzetet!
És most arra kérnélek benneteket, hogy legyetek nagyon csendesek és ne mozduljatok meg.
Persze egy kicsikét mozdulhatsz, és vakarózhatsz, de általánosságban legyetek mozdulatlanok.
És szeretném, ha éreznétek, tényleg
érzékelnétek – itt és most – ezt, ahogy a tér és az idő keresztülhalad
rajtatok. Te állandó vagy. A tudatod állandó. Mindig ott van. Mindig,
mindig, mindig, mindig a Most Pillanatában van. A tudat nem lehet
máshol, mindig csak a Most Pillanatában. Nem tud máshol, csak a Mostban
lenni.
Az önző emberi énem, kimehet. Kimehet a múltba és a jövőbe. De ha a Most pillanatában van, akkor tudatosság. A Most pillanatában létező tudatosság.
Te vagy az állandó.
Te vagy a fény, a vetítő, amiről korábban beszéltem.
És most pedig arra kérlek, hogy engedd
meg magadnak azt, hogy túllépj az elméden és az úgynevezett racionális
gondolataidon, és engedd meg magadnak, hogy érzékeld azt, ahogy a Téridő
keresztülhalad rajtad… keresztüljön rajtad.
A Téridő keresztüljön a zenén is. Valójában nem a zene halad keresztül a Téridőn.
Hallgasd egy pillanatra. Figyelj!
(szünet)
A hagyományos gondolat úgy tartja, hogy a
zene a térben található. Rendelkezik az idő egy elemével, egy
ritmussal, ütemmel, és egy bizonyos ideig tart. A hagyományos gondolat
azt mondja, hogy a zene a Téridőben van, de most egy pillanatra
váltsátok át a nézőpontotokat!
Igazából a Téridő halad keresztül a zenén.
Mi a zene? A tudat teremtése. Egy tudatos
teremtő összeállít egy sorozatnyi rezgést, impulzust – jobb szavak
hiányában. És most nem a zene az, ami mozog, hanem a Téridő.
Hallgasd a zenét ebből az új nézőpontból!
(hosszabb szünet)
Amikor a tudat jelen van, a zene
aktiválódik. Máskülönben nem lenne semmi. De amikor a tudat jelen van a
Most Pillanatában, hogy észlelje a zenét, akkor az aktiválódik. És amit
most éppen hallotok, az a Téridő áramlása.
A tudatod jelen van. A füleddel is hallod persze. De ami még fontosabb, megengedted magadnak, hogy nyitott és megengedő légy.
Egyesek erre azt mondanák: - De hát ez
egy digitális felvétel. – Nem. A Téridő halad keresztül a teremtés
mintáin, ami egy rezonanciát okoz, és ezt érzékeled zeneként.
Vegyél egy mély lélegzetet és figyelj! Szinte olyan ez, mintha a Téridő folyója áramlana.
(szünet)
Te egy tudati létező vagy, és ez a tudatosság aktiválja az energiát.
Azért teremtesz, mert tudat vagy, és a
teremtések energiákat aktiválnak. És az energiák előhívják a Téridőnek
ezt az elemét, amit jobban szeretek bonnak hívni, és a folyó máris
áramlani kezd. A folyó halad. Ez a folyó, az életnek ez a csodálatos
folyója rajtad folyik keresztül.
A szíved nem mozog. Ó, persze úgy
érzékeled, mintha mozogna, de a valóság az, hogy a Téridő halad át
rajta. Te állandó, mozdulatlan vagy.
Amikor feldobtam a labdát a levegőbe, ami
igazából fordult, változott és mozgott, az a Téridő volt. A labda – egy
bizonyos értelemben - a saját Téridejében tartózkodik, és megteremti a
saját gravitációját, és az emberi szemed észleli ezt úgy, mintha maga a
labda mozogna. De nézd csak meg most újra, és érezd, érzékeld, hogy mi
is történt valójában – a Tér-idő volt az, ami mozgott.
(szünet)
Az autód valójában meg sem mozdul, amikor
vezeted. A Tér-idő az, ami mozog. A saját Tér-időd nagyon szorosan
össze van kapcsolva a tömegtudat Téridejével, de az autó az nem mozog.
Igazából te sem mozogsz. Ez a szövedék, ez a hologram mozog, és ez téged
szolgál.
(szünet)
Érezzétek ezt most! Érezzétek az életnek
ezt a hologramját, bonját, ezt a Tér-időt, ahogy az keresztülhalad
rajtad, a gondolataidon, a testeden. És ez titeket szolgál barátaim.
(szünet)
Amikor ennyire mozdulatlan vagy, mint
most, amikor nincs sok fizikai mozgás és az átlagosnál kicsikét kevesebb
mentális gondolatod van, amikor ennyire mozdulatlan vagy, akkor egy
másfajta dinamikájú mozgás halad rajtad keresztül. Egy jobb áramlás,
mondhatnád. Nem feltétlenül lassúbb vagy gyorsabb, csak egy másmilyen
rezonancia, egy másfajta dinamika.
A Tér-idő teljesen másképpen mozog, amikor
késésben vagy a munkahelyedről, amikor bepánikolsz, amikor arra
gondolsz, hogy el fogsz késni egy találkozóról, amikor azon aggódsz,
hogy a főnököd vajon mit fog szólni, vagy azon, hogy milyen lesz késve
bemenni az értekezletre, főleg akkor, amikor tudod, hogy egy- általán
nem készültél fel erre az értekezletre. Mert olyankor eszedbe jut az
összes többi alkalom is, amikor elkéstél valahonnan. Látod, ilyenkor
máris a múltban és a jövőben vagy. És ilyenkor a Téridő másképpen mozog.
Amikor ilyen kaotikus állapotban vagy,
akkor nagyon másképpen reagál. Akkor is téged szolgál. Nem próbál
ellened dolgozni. Egyszerűen csak másképpen viselkedik, másképpen reagál
a tudatodra.
És a Mester megérti, hogy parancsolhat a bonnak. A Tér-időnek, ennek a hologramnak megparancsolhatja, hogy őt szolgálja.
És akkor hirtelenjében az idő kitágulni látszik.
Hirtelen akkor a múlt megváltoztatja magát.
Hirtelen a Mester a Most Pillanatában van.
És hirtelenjében a régi dolgok többé nem fontosak, nem számítanak.
Hirtelen, a kicsi kis emberi problémák
többé nem fontosak, nem számítanak. A drámák többé már nem fontosak. Az
élettel és az életért való küzdelem többé már nem fontos.
És hirtelen a Mester, a Most Pillanatában
felismeri, hogy a Tér-idő rá reagál, a hologram a saját tudatára reagál
– és nem a gondolataira, hanem a tudatára – és akkor a pánik és a
szorongás elkezd lecsillapodni. A rezonancia, a szabadság, amit az ember
magában érez, és az a képesség, hogy megengedi, hogy ez a hologram őt
szolgálja, ahelyett, hogy fordítva történne, akkor hirtelen minden
megváltozik.
Hirtelen kikerül a régi időből és a régi
térből. Hirtelen a sajátjában találja magát. És képes lesz együttlétezni
másokkal. Együtt tud létezni a tömegtudattal. De egyszeriben csak most
már a saját tér-idődben működsz, a választásod és a megengedésed által.
Hirtelenjében az a sok dolog, ami miatt aggódni szoktál, többé már nem lényeges.
És egyszeriben már nem érzed egy kalitka csapdájában magad.
És egyszeriben csak a múlt és a jövő tényleg nem fontos, sőt nem is létezik.
Hirtelen eltűnnek a kérdések.
Hirtelen azok a dolgok, amik miatt aggódni szoktál, nagyon lényegtelenné válnak.
Ebben a térben, érezve az Én Vagyok-ot,
megengedve, hogy ez a hologram, ez a bon téged szolgáljon, hirtelen
felismered: - Én Vagyok a Teremtő.
És egyszeriben csak az összes kicsi kis
emberi dolog nagyon lényegtelenné, jelentéktelenné válik, és nem is
érted majd, miért is küzdöttél annyit. Eltűnődsz azon, miért is
csatáztál annyit. Megérted, hogy a dolgok sokszor miért is nem úgy
történtek, ahogy szeretted volna.
Ezt követően pedig felismered, hogy
megpróbáltál tárgy lenni, aki keresztülhalad a téren és az időn.
Alávetetted magad a téridő istenének, de ebből elég volt most már! És
Most már elkezd neked dolgozni.
Ebben a felismerésben valójában újra
felbecsülöd mindazt a dolgot, amit korábban fontosnak vagy éppen
jelentéktelennek hittél. És rádöbbensz, hogy minden lehetséges.
A Most Pillanatában vagy. Visszatértél a tudathoz.
Ez egyszerű. Nem bonyolult. Nem lineáris. Ez az Én Vagyok.
Vegyél egy mély lélegzetet és érezd, ahogy a Téridő keresztülhalad rajtad.
Átfolyik rajtatok.
Van itt egy nagy különbség. Amikor
felismered, hogy a bon folyik rajtad keresztül, hogy ez a holog- ram
mozog rajtad keresztül, amikor ezt felismered, akkor a gravitáció
megváltozik.
Ez itt a lényeg, hogy a gravitáció megváltozik.
A régi forgatókönyv szerint te voltál az a
tárgy, aki keresztülhaladtál a téren és az időn, és akkor a gravitáció
elég durva és kemény volt. A gravitáció mély és sűrű volt, nehéz lett
volna kiszállni belőle, mert magában tartott téged. De a gravitáció
megváltozik, amikor valaki felismeri, hogy ő maga az állandó, a
mozdulatlan, és a Téridő az, ami keresztülhalad rajta.
A gravitáció volt az, ami bezárt téged a
gondolataidba, a testedbe, az álmaidba és a vágyaidba, mindenbe. A
gravitáció öregítette a testet, a gravitáció tartott benne az
inkarnációk ciklusában, és ez most megváltozik. A gravitációs erő
megváltozik.
Amikor valaki megengedi vagy felismeri,
hogy a Téridő azért van, hogy szolgálja őt, akkor a gravi- táció, a
vonzás, a dolgoknak a valóságban való tartása hirtelen megváltozik.
És innen fogjuk folytatni a következő összejövetelünkön.
Vegyetek egy jó mély lélegzetet, és arra
kérlek benneteket, hogy ebben a hónapban tényleg érez- zétek azt, ahogy a
Téridő szolgál benneteket. Érezzétek, ahogy keresztülfolyik rajtatok.
Időről-időre álljatok meg, üljetek le – és itt nem a meditációról van
szó – hanem arról, hogy érezd, érzékeld ezt az áramlást.
Ezt szó szerint érezheted a fizikai
testedben, és lehet, hogy csak egy másmilyen érzékelés lesz, de érezd,
ahogy áramlik rajtad keresztül. Érezd a különbséget, ahogy eddig
megpróbáltál kiszállni a Téridő kontinuumból, úgy, hogy közben
harcoltál, küzdöttél és kifárasztottad magad – és ahogy most ez az egész
megváltozik.
Meglátjuk így az elképesztő különbséget a
lapos és a kerek Föld között, továbbá a régi tudatosságot a Téridővel
kapcsolatban, és azt a valamit, ami lényegében sokkal valóságosabb.
Egész álló nap folyamatosan vitázhattok a fizikáról.
Felhasználhatjátok hozzá a jelenleg érvényes formulákat és a bizonyítottan bevált
rendszereket, hogy azt állítsátok, hogy ez nem igaz, vagy pedig
megengedhetitek magatoknak, hogy ezt átérezzétek saját magatok, hogy ezt megéljétek
saját magatok. Mert az lesz a végső bizonyíték.
Ez nem egyféle filozófia. Nem vallás. Nem a New Age. Ez az, ahogy a dolgok valójában vannak.
Ebben az elkövetkező 30
napban figyeljétek meg a saját életeteteket és ne csak az áramlást, hanem a G-erő gravitációs hatásban érzékelt
különbséget is – és amikor a gravitáció szót használom, akkor arról a
dologról beszélek, ami megszilárdítja, megtartja a dolgokat a valóságban
– figyeljétek meg, hogyan változik az életetekben ennek a dolognak a minősége.
Akkor most vegyünk egy jó mély lélegzetet drága barátaim. Éppen most sétáltunk tovább, most léptünk túl bizonyos dologokon.
És most arra kérlek mindannyiótokat, akik
itt vagytok és akik online néztek minket, hogy beszéljétek ezt meg a
szociális médiátokon keresztül. Beszéljétek ezt meg saját magatokkal! És
ami a legfontosabb – az összes megbeszélésen és vitán túl, az
hogy "Adamus megőrült? Vagy én őrültem meg?" – a legfontosabb dolog, hogy
megengedjétek magatoknak, hogy ezt megtapasztaljátok és érezzétek a saját életetekben!
Ha semmi sem történik, ha ez az egész
csak egy kellemes délután volt itt a stúdióban, akkor úgy legyen!
Menjetek vissza a lapos Földre! (néhány nevetés) Vagy pedig érezzétek ezt a
saját életetekben! Nem számít.
Vegyünk egy jó mély lélegzetet! Még jó sok tovább sétálást kell megtennünk és ez még csak a kezdet.
Ezzel, akkor kérnék most egy utolsó Áárrh-t a felbőszült hajósoktól!
ADAMUS ÉS A KÖZÖNSÉG: Áárhhhh!
ADAMUS: És sose felejtsétek el, hogy minden jól van a teremtésetek egészében.
Áárrh! Drága Shaumbrám, Arrgh! Ez az! Arrgh! (a közönség egyetért és tapsol)
Fordította: Telegdi Ildikó
62